Még mindig kovászolt káposzta

 Kíváncsi voltam, meddig tartható el, és milyen lesz a kovászolt káposzta. Hagytam még 1 hétig, csak úgy, egy kevés kaporral és néhány foghagyma-gerezddel együtt, szoba-hőmérsékleten. Ezután - már csupán a káposztát - hűtőbe tettem, ahol újabb 1 hetet töltött. Ma elővettem... és most is szuper. A további érlelés során savanyúbb lett, de finom, ropogós, és a szép fehér színét is megőrizte. Hűtőben minden bizonnyal eltartható 2-3 hétig, akár egy hónapig is, mint a kovászos uborka (feltéve, hogy marad belőle annyi idő után). 

Ma különleges köret lesz a tegnapi rántott csirkéhez, de bármilyen más húsételhez kínálhatjátok, és hogy a vegánok se maradjanak ki, gabonás körettel, csicseriborsóval, falafellel, zöldségfasírttal is feldobható..  

Hozzávalók:                                                                                                       

20 dkg kovászolt káposzta 

1 közepes sárgarépa lereszelve

1 kis fej hagyma szálasra vágva

2-3 zellerszár

1-2 gerezd fokhagyma (remek, ami együtt érett a káposztával)

sózni nem szükséges, fűszerezést nem igényel, legfeljebb egy kevés borsot darálhatunk rá.

Elkészítés:                                                                                                           

A káposztát lecsepegtetem, a levét félreteszem ivólének. A répát nagyobb lyukú reszelőn lereszelem, a hagymát szálasra vágom. Kevés olajon (vagy zsíron) elkezdem párolni a hagymát, majd a fokhagyma és a zellerszár is mehet bele, utána következhet a répa, legvégül a káposzta. Ha nem nagyon savanyú vagy sós, a léből is adagolok hozzá, vagy kevés zöldség alaplével, vízzel is felönthetjük. A lényeg, hogy apránként csak annyit teszek rá, amennyi elpárolog. Lefedem, és kb. 10 percig így párolom takarékon. Végül fedő nélkül elpárologtatom a maradék vizet alóla. Akkor jó, ha a répa és a káposzta még egy picit roppanós. 

Tipp:                                                                                                                                        

• hagyományos savanyított káposztából is elkészíthetitek
• vöröshagyma helyett póréval, újhagymával is kipróbálhatjátok
• melegen is finom, de hidegen, saláta helyett is adhatod
• tálaláskor jól mutat a tetején az apróra vágott zeller zöldje, vagy petrezselyem

Kapros káposzta

Gyerekkorom kedvelt étele volt Ida néni nyári káposztája. Otthon is készítettük - anyukám édes káposztából, citromosan, tárkonyecettel, de sosem volt olyan, mint Ida nénié. Hallottam, hogy maga savanyítja a káposztát, de ez más volt, nem a megszokott savanyú káposzta. Keresgéltem mindenféle receptgyűjteményekben, kaptam is leírásokat, az internet is a barátom, de azt az ízt, amit gyerekkoromban éreztem, mégsem sikerült elővarázsolnom. 

A megoldást a véletlen adta a kezembe. Az egyik kedvelt gyógyitalom a kovászos uborka leve. Mikor elfogyott, kerestem, miből lehetne valami hasonlót készíteni, és akkor jött a káposzta. Megnéztem több receptet, és belevágtam: Elkészült első kovászos káposztám (a receptjét itt olvashatod). Ekkor úgy döntöttem, ebből fogom megfőzni a nyári káposztát! Láss csodát, rábukkantam arra az ízre... Tehát a recept:

Nyári kapros káposzta, ahogy Ida néni készítette                                  

Hozzávalók:

• 1 -1,5 kg kovászolt káposzta
• 50 dkg    darált hús 
• 10 dkg    rizs
• 1 fej       vörös hagyma
• 1/2 fej    fokhagyma
• 1 csg      friss kapor
• 2  ek      zsír
• 1 ek       liszt
• 1,5 dl     aludttej v. joghurt
• fűszerek: só, őrült bors, majoránna, piros paprikapor v. paprika krém

Elkészítés

A káposztát csepegtessük le, a levét tegyük félre. A rizst félpuhára pároljuk, a hagyma felét egy kevés zsiradékon megpirítjuk, adjuk hozzá a fokhagyma felét, húzzuk le a tűzről, és adjuk hozzá a frissen őrült borsot és a majoránnát. Keverjük a darált húsba a rizst, és ezt a hagymás keveréket, dolgozzuk össze alaposan, és tegyük félre. 

Egy nagyobb lábosban pirítsuk meg a maradék hagymát, adjuk hozzá a felszeletelt fokhagymát, fűszerezzük egy kevés borssal és paprikával, adjuk hozzá a kapor felét, tegyük rá a káposztánkat, pirítsuk át, majd engedjük fel vízzel (még jobb, ja van egy kevés húslevesünk). Annyi levet tegyünk rá, hogy ne legyen nagyon híg, de a töltelékben lévő rizsnek legyen mit felszívnia. Inkább fokozatosan adagoljuk a vizet vagy alaplevet. Amikor felforrt, a töltelékből gombócokat formázunk, és a káposzta közé rakosgatjuk. Ebből a mennyiségből kb. 12-14 töltelék lesz, így válasszunk tehát lábost. Innen már nem kevergetjük az ételt, csak rázogatjuk. 45-50 perc alatt, egészen kicsi lángon fedő alatt főzzük. 

A végén a lisztből és az aludttejből habarást készítünk, kiszedjük a gombócokat, behabarjuk a káposztát, kiforraljuk, beletesszük a maradék kaprot,  majd visszarakosgatjuk a tölteléket, egyet forralunk még rajta, és mehet az asztalra. 

A sóval bánjunk óvatosan. Az én káposztám bizony egy kissé sósabb lett, mint gondoltam, így a kevéssé sós húsleves kiegyenlítette az ízét, nem kellett egyáltalán hozzá sót tennem. Ha vízzel öntjük fel, a maradék lével szabályozhatjuk, mennyire szeretnénk sósra készíteni az ételt. 

Friss kenyeret, tejfölt kínálhatunk hozzá. Kitűnő nyári, kora őszi egytálétel. 

Savanyú-káposzta leves (böjti étel)

A Nagyböjthöz kapcsolódó hagyományokról itt olvashatsz bővebben, és nézd meg az Újjáéledő Hagyományok az Utókornak honlapját is :)
Ha érdekel a téma, keress bennünket a Facebookon 

Sütőtökös szendvicskrém - vegán csemege

Ahhoz, hogy igazán egyéni utat tudj járni az ételkészítésben, mindig fel kell tenned a kérdést, vajon miért így vagy úgy szól egy recept? Mi az, ami csak másolása a szakácskönyvekben vagy az internetes receptoldalakon található ételeknek, és mi az, amitől egy recept újdonság lesz, egyedi. Egy székelykáposztát, egy borsólevest vagy egy rántott húst, nagyon nem lehet megmásítani, a káposztás vagy krumplis tészta is örök – akkor is, ha más és más háztartásonként. De lehet és kell is új recepteket alkotni akkor, amikor változik minden körülöttünk.

Így született ez a szendvicskrém is, talán más is készített már hasonlót... próbáld ki, igazán finom.

A hozzávalók

Az évad étele: cékla

Jellegzetesen hazai íz, vagyis szeptembertől minden piacon megtalálható, olcsó zöldségféle a cékla. Mint sok mással, ezzel is úgy vagyunk, hogy kevéssé ismerjük a lehetőségeit, jobbára csak céklasalátaként találkoztunk vele. Ha szerencsénk volt finom, vékonyra szelt, köménnyel és reszelt tormával ízesített változatot kóstoltunk, ha nem, vastagra szelt, ecetes lében úszó, édes-savanyú "deszkákat", és a ruhánk bánta, mire sikerült megennünk.Az igazi, házi céklasaláta is helyet kap itt, de hoztam egy nagyon finom receptet, amit imádni fogsz. Előtte nézzük, mire is jó a cékla. Mert nagyon jó!

Gumója rengeteg szerves ásványi anyagot tartalmaz, mint a kalcium, magnézium, vas, foszfor és kálium. A kalcium és a magnézium nem csak a csontképzésben, de az izomműködésben is nélkülözhetetlen. Nagy mennyiségű cukrot tartalmaz, így jó energiaforrás, viszont összetételénél fogva nem emeli gyorsan a vércukorszintet.

Ha magunk termeljük, vagy megbízható helyről szerezzük be,
a levelét is használjuk fel, akár nyersen, salátának, akár
levesnek - a mángold rokona - vagy főzeléknek 

Igazán értékes anyagai akkor fejtik ki a leginkább a hatásukat, ha nyersen fogyasztjuk.Léböjtben is ajánlott fogyasztani, de téli "üdítőitalként" almával, répával, sütőtökkel keverve is finom. Salátákba hajszálvékony szeletekben vagy reszelve adhatjuk. Figyelem! Léböjthöz kizárólag biotermesztésből származó céklát szabad használni.

Gyerekkorom ízei

Abban a paradicsomi kertben, amelyet anyai nagyapám hozott létre és művelt haláláig, annyi finomság termett, hogy felsorolni is fárasztó lenne. Azért igyekszem most néhány szokásos receptet összeszedni,  mert fontos, hogy megmaradjanak legalább az emlékek, mit is ettünk régen: amit a kertünk megtermett.
Ez nem a hipermarketek világa, nem az a kínálat, amit naponta látunk az év 12 hónapjában. Milyen világ az, ahol mindig van paradicsom, tévé-paprika, dinnye, avokádó, narancs és banán?

Mi fán terem az egres?                                                         

Nevezik köszmétének, piszkének és vidékenként ki tudja még hogyan. fás szárú cserje, ál-bogyótermése van, a ribizli rokona. A fekete ribizlivel keresztezett változata a josta, mely kevésbé savanyú.

Ismét medvehagyma-szezon!

Tavaly a Salátashow blogban írtam a medvehagymáról, hiszen legértékesebb anyagaiból leginkább nyersen fogyasztva részesülhetsz. Ott arról is írtam, hogy túlságosan is felkapott lett, ezért letarolják a lelőhelyeket, tekintet nélkül arra, hogy egy év múlva lesz-e ott még valami... percemberkék gondolkodása.

A piacon járva, kedvenc zöldségesemnél felfedeztem, hogy ismét itt a medvehagyma-szezon, egy a megszokott petrezselyem és zeller-zöld mellett egy nagy edényben szép friss leveleket láttam. Mivel nehezen tudnék mostanában eljutni egy kis medvehagyma-szüretre, gondoltam, vásárolok is mindjárt egy jókora csokorral. Ilyenkor az ember már nagyon vágyik egy kis friss ízre.

Hazavittem a zsákmányt, azonnal vízbe tettem, és úgy döntöttem, másnap kitalálok valamit, talán pesztót készítek belőle, esetleg sütök egy kis csirkecombot és mellé készítek egy jó kis salátát.... az élet egy kicsit átrendezte a dolgokat, így végül krémleves lett belőle.

Medvehagyma krémleves                                                                        

Hozzávalók:
1 csokor friss medvehagyma levél
1 kis fej vöröshagyma (vagy újhagyma)
zellerszár
1,5 l alaplé vagy víz
1 ek. liszt (v. rizsliszt)
1 tojás sárgája
1 dl tejszín vagy tejföl
zsiradék
só, bors, szerecsendió

A tálaláshoz kenyér v. zsemle, reszelt sajt

Elkészítés:
A hagymát kevés zsiradékon - legjobb a vaj - megpirítom, felengedek 1-2 ek. vízzel, párolom, majd hozzáadom a zellerszárat, és rövid ideig együtt pirítom a hagymával. A tűzről levéve meghintem egy kanálnyi liszttel, felöntöm az alaplével vagy vízzel és kiforralom. Ekkor adom hozzá az összevagdalt medvehagymát és az újraforrástól számítva kb. 5 percig főzöm.

Botmixerrel pépesítem - nem kell teljesen simára aprítani - hozzáadom a sót, a borsot és a szerecsendiót és ismét kiforralom. Közben a tejszínnel (esetleg tejföllel) kiverek egy tojás sárgáját, miután leveszem a kész levest a tűzről, 1-2 perc elteltével hozzáadom a habarást. Ezzel már semmiképpen nem szabad forralni.

A tálaláshoz megpirítom a kenyérszeleteket sajtot olvasztok rá, és így adom az asztalra.

Nem hagyhatom szó nélkül                                                                                               

Amikor hazavittem, még örültem a szép csokor medvehagymának. Amikor azonban kibontottam, a csokrot ugyancsak megdöbbentem. Nem csupán levelek, de már magszárak és virágkezdemény is volt a csokor belsejében. Vagyis megint vandál módon szedték le.

Annyi cikk szól arról, hogy vigyáznunk kell, mert a medvehagyma levele összetéveszthető a gyöngyvirággal. Arról is, hogy csak a levelét szabad szedni, és csak addig, amíg a magszár és a virágkezdemény meg nem jelenik... Mégis... ez nem tudatlanság, hanem kapzsiság. Mindegy mi a következmény - esetleg az, hogy a magyar lelőhelyeken rövidesen teljesen kipusztul ez az értékes növény (Amiről egy pár éve még csak kevesen tudtak).

Valójában nem tudom, mit lehet tenni azon túl, hogy tudatosan vásárolunk, és nem hagyjuk magunkat átverni.