Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zöld leveles. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zöld leveles. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 28., szerda

Az évad étele: cékla


Jellegzetesen hazai íz, vagyis szeptembertől minden piacon megtalálható, olcsó zöldségféle a cékla. Mint sok mással, ezzel is úgy vagyunk, hogy kevéssé ismerjük a lehetőségeit, jobbára csak céklasalátaként találkoztunk vele. Ha szerencsénk volt finom, vékonyra szelt, köménnyel és reszelt tormával ízesített változatot kóstoltunk, ha nem, vastagra szelt, ecetes lében úszó, édes-savanyú "deszkákat", és a ruhánk bánta, mire sikerült megennünk.Az igazi, házi céklasaláta is helyet kap itt, de hoztam egy nagyon finom receptet, amit imádni fogsz. Előtte nézzük, mire is jó a cékla. Mert nagyon jó!

Gumója rengeteg szerves ásványi anyagot tartalmaz, mint a kalcium, magnézium, vas, foszfor és kálium. A kalcium és a magnézium nem csak a csontképzésben, de az izomműködésben is nélkülözhetetlen. Nagy mennyiségű cukrot tartalmaz, így jó energiaforrás, viszont összetételénél fogva nem emeli gyorsan a vércukorszintet.

Ha magunk termeljük, vagy megbízható helyről szerezzük be,
a levelét is használjuk fel, akár nyersen, salátának, akár
levesnek - a mángold rokona - vagy főzeléknek 


Igazán értékes anyagai akkor fejtik ki a leginkább a hatásukat, ha nyersen fogyasztjuk.Léböjtben is ajánlott fogyasztani, de téli "üdítőitalként" almával, répával, sütőtökkel keverve is finom. Salátákba hajszálvékony szeletekben vagy reszelve adhatjuk. Figyelem! Léböjthöz kizárólag biotermesztésből származó céklát szabad használni.


2014. március 1., szombat

Ismét medvehagyma-szezon!

Tavaly a Salátashow blogban írtam a medvehagymáról, hiszen legértékesebb anyagaiból leginkább nyersen fogyasztva részesülhetsz. Ott arról is írtam, hogy túlságosan is felkapott lett, ezért letarolják a lelőhelyeket, tekintet nélkül arra, hogy egy év múlva lesz-e ott még valami... percemberkék gondolkodása.

A piacon járva, kedvenc zöldségesemnél felfedeztem, hogy ismét itt a medvehagyma-szezon, egy a megszokott petrezselyem és zeller-zöld mellett egy nagy edényben szép friss leveleket láttam. Mivel nehezen tudnék mostanában eljutni egy kis medvehagyma-szüretre, gondoltam, vásárolok is mindjárt egy jókora csokorral. Ilyenkor az ember már nagyon vágyik egy kis friss ízre.

Hazavittem a zsákmányt, azonnal vízbe tettem, és úgy döntöttem, másnap kitalálok valamit, talán pesztót készítek belőle, esetleg sütök egy kis csirkecombot és mellé készítek egy jó kis salátát.... az élet egy kicsit átrendezte a dolgokat, így végül krémleves lett belőle.

Medvehagyma krémleves                                                                        

Hozzávalók:
1 csokor friss medvehagyma levél
1 kis fej vöröshagyma (vagy újhagyma)
zellerszár
1,5 l alaplé vagy víz
1 ek. liszt (v. rizsliszt)
1 tojás sárgája
1 dl tejszín vagy tejföl
zsiradék
só, bors, szerecsendió

A tálaláshoz kenyér v. zsemle, reszelt sajt

Elkészítés:
A hagymát kevés zsiradékon - legjobb a vaj - megpirítom, felengedek 1-2 ek. vízzel, párolom, majd hozzáadom a zellerszárat, és rövid ideig együtt pirítom a hagymával. A tűzről levéve meghintem egy kanálnyi liszttel, felöntöm az alaplével vagy vízzel és kiforralom. Ekkor adom hozzá az összevagdalt medvehagymát és az újraforrástól számítva kb. 5 percig főzöm.

Botmixerrel pépesítem - nem kell teljesen simára aprítani - hozzáadom a sót, a borsot és a szerecsendiót és ismét kiforralom. Közben a tejszínnel (esetleg tejföllel) kiverek egy tojás sárgáját, miután leveszem a kész levest a tűzről, 1-2 perc elteltével hozzáadom a habarást. Ezzel már semmiképpen nem szabad forralni.

A tálaláshoz megpirítom a kenyérszeleteket sajtot olvasztok rá, és így adom az asztalra.

Nem hagyhatom szó nélkül                                                                                               

Amikor hazavittem, még örültem a szép csokor medvehagymának. Amikor azonban kibontottam, a csokrot ugyancsak megdöbbentem. Nem csupán levelek, de már magszárak és virágkezdemény is volt a csokor belsejében. Vagyis megint vandál módon szedték le.

Annyi cikk szól arról, hogy vigyáznunk kell, mert a medvehagyma levele összetéveszthető a gyöngyvirággal. Arról is, hogy csak a levelét szabad szedni, és csak addig, amíg a magszár és a virágkezdemény meg nem jelenik... Mégis... ez nem tudatlanság, hanem kapzsiság. Mindegy mi a következmény - esetleg az, hogy a magyar lelőhelyeken rövidesen teljesen kipusztul ez az értékes növény (Amiről egy pár éve még csak kevesen tudtak).

Valójában nem tudom, mit lehet tenni azon túl, hogy tudatosan vásárolunk, és nem hagyjuk magunkat átverni.



2011. szeptember 14., szerda

Cukkíni sülve-főve

A cukkíniról már írtam a Saláta Show-ban, de szeretném, ha megismernéd más oldaláról is. Ez a tökfélék (cucurbitae) nemzetségébe tartozó növény a mediterrán területről származik, és legfeljebb 30-40 éves múltra tekint vissza. Kiskertekben is szapora, viszonylag igénytelen növény. Akkor tesszük jól, ha minden évben más helyre vetjük.

Az utóbbi években olyannyira népszerű lett, hogy szinte mindenütt kapható, egész évben hozzájuthatunk. Ha magunk is termeljük, az utolsó darabig felhasználhatjuk: nyersen, sütve, főzve, sósan, édesen. Mivel rengeteg helyen olvashattok recepteket, főként azokat írom le, amit magam is szívesen készítek, a többit inkább felsorolom, és persze várom, hogy kiegészítsétek a listát.

Kézenfekvő, hogy cukkíniból főzeléket készítsünk, ugyanúgy, ahogyan spárgatököt szokás, legyaluljuk, és hagymás-kapros-paprikás alapra téve pároljuk, majd tejföllel habarjuk. Szintén kedvelt a rántott, vagy sörtésztában kisütött cukkíni. A felszeletelt és vegetával, vagy pici sóval előérlelt szeleteket szokásos módon lisztbe-tojásba-morzsába forgatva bő zsírban vagy olajban aranyszínűre sütjük. A másik változat szerint a lisztbe forgatott szeleteket sörtésztába mártva sütjük ki. Mindkét változathoz kínálhatunk köretet és salátát, lehet előétel vagy könnyű vacsora.

2011. augusztus 25., csütörtök

Mángold

A mángold a disznóparéjfélék közé tartozik, legközelebbi rokona a cékla - tudtam meg a Wikipédián - és többféle változata létezik. Van több árnyalatú zöld és vörös levelű alfaja, és a levélnyél színe is lehet fehér, sárga vagy vörös. Ha érdekelnek a további részletek, olvasd el itt.



Kiskertekben mostanában kezd elterjedni, mostanában már piacon kistermelőknél is látni, de az áruházláncok polcain még nem láttam. A levél íze a spenótéra emlékeztet, de annál lágyabb, míg a levélnyél inkább a spárgára hasonlít.