Hajdinapástétom vegánoknak és ínyenceknek

Ahogy többször is leszögeztem, magam nem vagyok vegán. A teljesen vegán receptjeimmel azoknak a barátaimnak szoktam kedveskedni, akik így étkeznek. Azért nem vetem meg én sem ezeket a finomságokat. A hajdina pedig sok más értékes tulajdonsága mellett gluténmentes is. Egykor sokfelé használták, kásaként, köretként, rizs helyett a hurkát is készítették vele. Ez itt egy alaprecept, amit tovább lehet variálni, ízesíteni.

Hozzávalók:                                                                                                            

200 g főtt hajdina (50 g hajdina + 150 ml víz)

60 g magkeverék (tökmag, napraforgó, szezám)

1 ek. vöröshagyma

2 db fokhagymagerezd

1 ek. mustár

1-2 tk. szójaszósz (elhagyható

olíva olaj, só, őrölt bors, őrölt kömény, majoránna, oregánó (mindegyikből csipetnyi)

Elkészítés:                                                                                                          

A hajdinát többféle módon főzhetjük, aszalhatjuk, a recept végén ezt külön megosztom veletek. Most vegyük adottnak a 200 g készre főtt hajdinát. A vöröshagymát apróra vágom, a fokhagymát szintén, és egy kevés olajon üvegesre párolom. Beleforgatom a főtt hajdinát - így nem marad semmi a serpenyőben, ez csak egy kis trükk - ezután egy mélyebb tálba, vagy aprítóba teszem.

Közben a magvakat szárazon felhevítem, így jobban érvényesül az ízük. Mozsárban vagy darálóban felaprítom, ez is a hajdinához adom, ahogy a többi ízesítőt is. Adok hozzá olíva olajat és alaposan összemixelem. Addig adagolom hozzá az olajat, míg a kívánt kenhető állagot elérem. Ezután hűtőben érlelem legalább egy napig.

Egy utolsó kóstolás, ha szükséges még adok hozzá sót, vagy egy kis mustárt, aztán mehet az asztalra. Reggelire, vacsorára, friss zöldségekkel könnyű, finom és egészséges. Hűtőben kb. 1 hétig eltartható.

A hajdina főzése:                                                                                                

Többféle hajdina kapható a boltokban. Legjobb a pörkölt változhat, a világosabb változatot főzés előtt pörkölni, pirítani kell (szárazon). Alaposan mossuk át főzés előtt, áztatni nem kell. A szemek a tömegük háromszorosának megfelelő vizet vesznek fel. Aki nem szereti a hajdina erős ízét, ezen úgy segíthetünk, ha a pörkölt hajdinát leforrázzuk, majd azonnal leöntjük róla ezt a vizet, és hideg vízben tesszük oda újra főzni. Sokkal lágyabb, kellemesebb ízt érhetünk el.

Kétféle módon is készíthetjük:

1. tegyük egy lábasba, vagy tálba a megmosott hajdinát, öntsük fel a kimért forró vízzel, enyhén sózzuk, fedjük le és tartsuk néhány órán át dunsztban, míg a szemek magukba szívják az összes vizet
2. forraljuk a kimért mennyiségű vízben forrástól számított 8-10 percen át, aztán tegyük félre, míg a szemek teljesen megduzzadnak

Az így előkészített hajdinát nemcsak pástétomnak használhatjuk, hanem lehet köret, tehetjük töltött vagy rakott ételek töltelékébe rizs helyett, és persze ízesítve kásaként is fogyaszthatjuk. 

Változatok:                                                                                                         

Az alapreceptet kiegészíthetjük további fűszerekkel, ízesítőkkel:

• ázsiai: curryvel, gyömbérrel egészítem ki a fűszereket, egy csipetnyi csípős sem árt neki
• mediterrán: paradicsompüré és friss bazsalikom, petrezselyem és zellerlevél, a hagymát elhagyom, a fokhagymát nyersen adom hozzá
• zöldséges: párolt sárgarépa, gyökér és zellergumó (beleturmixolva)
• kedvenc: sült (grillezett) paprika, kapribogyó, apróra vágott/reszelt csemegeuborka (ezekkel nem turmixolom)

Még mindig kovászolt káposzta

 Kíváncsi voltam, meddig tartható el, és milyen lesz a kovászolt káposzta. Hagytam még 1 hétig, csak úgy, egy kevés kaporral és néhány foghagyma-gerezddel együtt, szoba-hőmérsékleten. Ezután - már csupán a káposztát - hűtőbe tettem, ahol újabb 1 hetet töltött. Ma elővettem... és most is szuper. A további érlelés során savanyúbb lett, de finom, ropogós, és a szép fehér színét is megőrizte. Hűtőben minden bizonnyal eltartható 2-3 hétig, akár egy hónapig is, mint a kovászos uborka (feltéve, hogy marad belőle annyi idő után). 

Ma különleges köret lesz a tegnapi rántott csirkéhez, de bármilyen más húsételhez kínálhatjátok, és hogy a vegánok se maradjanak ki, gabonás körettel, csicseriborsóval, falafellel, zöldségfasírttal is feldobható..  

Hozzávalók:                                                                                                       

20 dkg kovászolt káposzta 

1 közepes sárgarépa lereszelve

1 kis fej hagyma szálasra vágva

2-3 zellerszár

1-2 gerezd fokhagyma (remek, ami együtt érett a káposztával)

sózni nem szükséges, fűszerezést nem igényel, legfeljebb egy kevés borsot darálhatunk rá.

Elkészítés:                                                                                                           

A káposztát lecsepegtetem, a levét félreteszem ivólének. A répát nagyobb lyukú reszelőn lereszelem, a hagymát szálasra vágom. Kevés olajon (vagy zsíron) elkezdem párolni a hagymát, majd a fokhagyma és a zellerszár is mehet bele, utána következhet a répa, legvégül a káposzta. Ha nem nagyon savanyú vagy sós, a léből is adagolok hozzá, vagy kevés zöldség alaplével, vízzel is felönthetjük. A lényeg, hogy apránként csak annyit teszek rá, amennyi elpárolog. Lefedem, és kb. 10 percig így párolom takarékon. Végül fedő nélkül elpárologtatom a maradék vizet alóla. Akkor jó, ha a répa és a káposzta még egy picit roppanós. 

Tipp:                                                                                                                                        

• hagyományos savanyított káposztából is elkészíthetitek
• vöröshagyma helyett póréval, újhagymával is kipróbálhatjátok
• melegen is finom, de hidegen, saláta helyett is adhatod
• tálaláskor jól mutat a tetején az apróra vágott zeller zöldje, vagy petrezselyem

Savanyú-káposzta leves (böjti étel)

A Nagyböjthöz kapcsolódó hagyományokról itt olvashatsz bővebben, és nézd meg az Újjáéledő Hagyományok az Utókornak honlapját is :)
Ha érdekel a téma, keress bennünket a Facebookon 

Sütőtökös szendvicskrém - vegán csemege

Ahhoz, hogy igazán egyéni utat tudj járni az ételkészítésben, mindig fel kell tenned a kérdést, vajon miért így vagy úgy szól egy recept? Mi az, ami csak másolása a szakácskönyvekben vagy az internetes receptoldalakon található ételeknek, és mi az, amitől egy recept újdonság lesz, egyedi. Egy székelykáposztát, egy borsólevest vagy egy rántott húst, nagyon nem lehet megmásítani, a káposztás vagy krumplis tészta is örök – akkor is, ha más és más háztartásonként. De lehet és kell is új recepteket alkotni akkor, amikor változik minden körülöttünk.

Így született ez a szendvicskrém is, talán más is készített már hasonlót... próbáld ki, igazán finom.

A hozzávalók

Az évad étele: cékla

Jellegzetesen hazai íz, vagyis szeptembertől minden piacon megtalálható, olcsó zöldségféle a cékla. Mint sok mással, ezzel is úgy vagyunk, hogy kevéssé ismerjük a lehetőségeit, jobbára csak céklasalátaként találkoztunk vele. Ha szerencsénk volt finom, vékonyra szelt, köménnyel és reszelt tormával ízesített változatot kóstoltunk, ha nem, vastagra szelt, ecetes lében úszó, édes-savanyú "deszkákat", és a ruhánk bánta, mire sikerült megennünk.Az igazi, házi céklasaláta is helyet kap itt, de hoztam egy nagyon finom receptet, amit imádni fogsz. Előtte nézzük, mire is jó a cékla. Mert nagyon jó!

Gumója rengeteg szerves ásványi anyagot tartalmaz, mint a kalcium, magnézium, vas, foszfor és kálium. A kalcium és a magnézium nem csak a csontképzésben, de az izomműködésben is nélkülözhetetlen. Nagy mennyiségű cukrot tartalmaz, így jó energiaforrás, viszont összetételénél fogva nem emeli gyorsan a vércukorszintet.

Ha magunk termeljük, vagy megbízható helyről szerezzük be,
a levelét is használjuk fel, akár nyersen, salátának, akár
levesnek - a mángold rokona - vagy főzeléknek 

Igazán értékes anyagai akkor fejtik ki a leginkább a hatásukat, ha nyersen fogyasztjuk.Léböjtben is ajánlott fogyasztani, de téli "üdítőitalként" almával, répával, sütőtökkel keverve is finom. Salátákba hajszálvékony szeletekben vagy reszelve adhatjuk. Figyelem! Léböjthöz kizárólag biotermesztésből származó céklát szabad használni.

Gyerekkorom ízei

Abban a paradicsomi kertben, amelyet anyai nagyapám hozott létre és művelt haláláig, annyi finomság termett, hogy felsorolni is fárasztó lenne. Azért igyekszem most néhány szokásos receptet összeszedni,  mert fontos, hogy megmaradjanak legalább az emlékek, mit is ettünk régen: amit a kertünk megtermett.
Ez nem a hipermarketek világa, nem az a kínálat, amit naponta látunk az év 12 hónapjában. Milyen világ az, ahol mindig van paradicsom, tévé-paprika, dinnye, avokádó, narancs és banán?

Mi fán terem az egres?                                                         

Nevezik köszmétének, piszkének és vidékenként ki tudja még hogyan. fás szárú cserje, ál-bogyótermése van, a ribizli rokona. A fekete ribizlivel keresztezett változata a josta, mely kevésbé savanyú.

Ismét medvehagyma-szezon!

Tavaly a Salátashow blogban írtam a medvehagymáról, hiszen legértékesebb anyagaiból leginkább nyersen fogyasztva részesülhetsz. Ott arról is írtam, hogy túlságosan is felkapott lett, ezért letarolják a lelőhelyeket, tekintet nélkül arra, hogy egy év múlva lesz-e ott még valami... percemberkék gondolkodása.

A piacon járva, kedvenc zöldségesemnél felfedeztem, hogy ismét itt a medvehagyma-szezon, egy a megszokott petrezselyem és zeller-zöld mellett egy nagy edényben szép friss leveleket láttam. Mivel nehezen tudnék mostanában eljutni egy kis medvehagyma-szüretre, gondoltam, vásárolok is mindjárt egy jókora csokorral. Ilyenkor az ember már nagyon vágyik egy kis friss ízre.

Hazavittem a zsákmányt, azonnal vízbe tettem, és úgy döntöttem, másnap kitalálok valamit, talán pesztót készítek belőle, esetleg sütök egy kis csirkecombot és mellé készítek egy jó kis salátát.... az élet egy kicsit átrendezte a dolgokat, így végül krémleves lett belőle.

Medvehagyma krémleves                                                                        

Hozzávalók:
1 csokor friss medvehagyma levél
1 kis fej vöröshagyma (vagy újhagyma)
zellerszár
1,5 l alaplé vagy víz
1 ek. liszt (v. rizsliszt)
1 tojás sárgája
1 dl tejszín vagy tejföl
zsiradék
só, bors, szerecsendió

A tálaláshoz kenyér v. zsemle, reszelt sajt

Elkészítés:
A hagymát kevés zsiradékon - legjobb a vaj - megpirítom, felengedek 1-2 ek. vízzel, párolom, majd hozzáadom a zellerszárat, és rövid ideig együtt pirítom a hagymával. A tűzről levéve meghintem egy kanálnyi liszttel, felöntöm az alaplével vagy vízzel és kiforralom. Ekkor adom hozzá az összevagdalt medvehagymát és az újraforrástól számítva kb. 5 percig főzöm.

Botmixerrel pépesítem - nem kell teljesen simára aprítani - hozzáadom a sót, a borsot és a szerecsendiót és ismét kiforralom. Közben a tejszínnel (esetleg tejföllel) kiverek egy tojás sárgáját, miután leveszem a kész levest a tűzről, 1-2 perc elteltével hozzáadom a habarást. Ezzel már semmiképpen nem szabad forralni.

A tálaláshoz megpirítom a kenyérszeleteket sajtot olvasztok rá, és így adom az asztalra.

Nem hagyhatom szó nélkül                                                                                               

Amikor hazavittem, még örültem a szép csokor medvehagymának. Amikor azonban kibontottam, a csokrot ugyancsak megdöbbentem. Nem csupán levelek, de már magszárak és virágkezdemény is volt a csokor belsejében. Vagyis megint vandál módon szedték le.

Annyi cikk szól arról, hogy vigyáznunk kell, mert a medvehagyma levele összetéveszthető a gyöngyvirággal. Arról is, hogy csak a levelét szabad szedni, és csak addig, amíg a magszár és a virágkezdemény meg nem jelenik... Mégis... ez nem tudatlanság, hanem kapzsiság. Mindegy mi a következmény - esetleg az, hogy a magyar lelőhelyeken rövidesen teljesen kipusztul ez az értékes növény (Amiről egy pár éve még csak kevesen tudtak).

Valójában nem tudom, mit lehet tenni azon túl, hogy tudatosan vásárolunk, és nem hagyjuk magunkat átverni.

Sütőtök-krémleves

Egy időben nem rajongtam a levesekért, a sütőtökért meg amúgy sem - nem akarom ismételgetni magam - azonban mindenek eljön az ideje. Így a leveseké és közöttük a sütőtök-krémlevesé is. Ilyenkor a piacon sok helyen kínálnak feldarabolt sütőtököt, több fajtát is. Így pattant ki a fejemből az ötlet, hogy kipróbálom a krémlevest is. Amolyan "egy életem, egy halálom" módon. Rögtönözve. Rendben. Megnéztem pár recept-oldalt, de egészen egyiket sem tudtam magaménak érezni.

Sütőtök és alma - alapok a dzsemfőzéshez

Nem szeretnék tudományos értekezést írni, miféle nagyszerű hatásai vannak e két gyümölcsünknek, erről sok-sok cikk szól. Csak azt szeretném megosztani, miért választottam a saját receptemhez ezeket. Mivel annak a híve vagyok, hogy az ajándék ne drága legyen, hanem személyes, egyedi és hmmm... olcsó a maga módján, kerestem valamit. Valamit, ami megfelel ennek a kitételnek. A narancsdzsem - ami a boltok polcaink elég drága - jó ötletnek tűnt. Elkezdtem tehát "megalkotni" a magam változatát. 

Ha eddig még nem derült ki, szeretek főzni. Ez is alkotás, kreatív tevékenység, s úgy kezdődik, hogy járom a piacot, a boltokat, figyelem, milyen alapanyag ragad meg éppen. Ezekből aztán lesz valami különleges, egyszer és megismételhetetlen. Legyen az egy leves, húsétel... bármi. Most is így kezdtem. Szinte éreztem az ízt, amit szeretnék elérni, s közben tudtam: kevés cukrot szeretnék, legyen zselés, és legyen olyan szép élénk narancs színű, mint a narancs héja... legyen fűszeres, pikáns. Így döntöttem a sütőtök és az alma mellett. Mindkettő eléggé semleges, hogy az egészben végül a narancs domináljon. Mindkettő kiváló sűrítő, így nem kell zselésítő anyagot használnom a magas létartalmú narancshoz. Ugyanakkor mindkettő elég édes, így csökkenthetem a hozzá adott cukor mennyiségét. 

A recept az évek során bevált, és soha egyetlen percig sem kívántam azzal ámítani a közönségemet - hiszen nem csak a közvetlen családomban ajándékozom, de a barátaim is szívesen "rendelnek" belőle - hogy egy tisztán narancsból készült dzsemet kapnak. Aki szereti,  így szereti. (A receptet bátran vidd, próbáld ki, örömmel osztom - ha megemlíted, hol találtad, köszönöm).

Kandírozott narancshéj - ínyenc ropogtatni való "hulladékból"

Nem kizárólag a narancsdzsem készítésénél keletkezik narancshéj felesleg... Eddig sosem gondoltam rá, hogy felhasználjam, mert én magam nem rajongom érte, inkább a fűtőtestre tettem, ahol egy darabig illatozik, majd szemétre kerül. Aztán nem is vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy jó-e elfogyasztani (a vegyi kezelés miatt). 

A legjobb persze, ha mondjuk van saját narancsültetvényed, vagy ellenőrzött biotermesztésből származik a felhasznált narancs héja... Azért lássunk csak hozzá. 

Hozzávalók:                                                                                                         

narancshéj - legalább - 2-3 darab narancs teljes héja, 
                      vagy a dzsemkészítésnél visszamaradt mennyiség
cukor - térfogatra annyi, amennyi a feldolgozandó héj
víz, idő, türelem

Elkészítés:                                                                                                          

A narancsokat hámozás előtt forró vízzel alaposan lesúrolom - körömkefével - majd olyan vékonyan meghámozom (pl. hámozókéssel), hogy szinte csak a narancsszínű külső héj maradjon. Ujjnyi darabokra szabdalom és egy éjszakán át hideg vízben áztatom. Én nem használok közvetlenül klóros csapvizet, hanem lappiramissal kezelem, és ebben áztatom, majd ebben is főzöm. 

Másnap ezt a vizet leöntöm, és friss vízben egyszer felforralom az adagot, majd ezt is leöntöm róla. Ezután a kimért cukrot feloldom vízben, s melegítem. Amikor felforrt, az előkészített héjdarabokat addig főzöm, amíg üvegesek lesznek. 

Figyelem! Gyakran kell kevergetni, mert a víz elpárologhat, és az egészből narancs-karamella lesz. Biztos finom ez is, csak nem ez a cél. 

Amikor szinte áttetszőek a héjdarabok, szűrjük le - a visszamaradó szirupot használjuk ízesítésre, édesítésre, ne öntsük ki - és egy tálcára szórjunk kristálycukrot (használhatunk barna vagy nádcukrot is), hempergessük meg benne a darabokat, tegyük szellős helyre, és 1-2 nap alatt szárítsuk ki. Ezután tegyük zárható dobozba, üvegbe. 

(Megjegyzés: a tálcát érdemes folpack-kal beborítani, így nem lesz minden ragacsos)

Confiture d'orange - avagy narancsdzsem a magam módján

Immár 3-4 éve a karácsony előtti készülődés része lett a házi narancsdzsem készítése. Eleinte csak a családban ajándékoztam, ma már a baráti körben is rendelnek belőle. Nem győzöm, mert igencsak munkás. De csapjunk is bele:

Hozzávalók                                                                                            

3 kg                narancs
75 dkg            sütőtök

2-3 db             nagyobb alma

25-30 dkg       cukor

fűszerek:        fahéj, szegfűszeg, citromlé, narancshéj

ínyenceknek: narancslikőr v. triple sec

Elkészítés                                                           

Először a sütőtököt készítem elő. Meghámozom és almareszelőn lereszelem. A főzőedénybe teszem, hozzáadom a cukrot és kis lángon főzni kezdem. Ezután a narancsokat forró vízben alaposan megmosom, és lereszelem néhánynak a héját (ahogyan a citromhéjat is szokás). Ezután az almákat meghámozom, és szintén lereszelem. Ezt az egészet hozzáadom a sütőtökhöz, majd egészen lassú tűzön főzöm. 

A narancsokat ezután meghámozom, félbe szedem (ha esetleg lenne magja, kiszedem), és a gerezdekre merőlegesen felaprítom, egyenesen a sütőtökös-almás keverékbe. Ha nem lenne eléggé lédús, kevés tisztított vizet adok hozzá, megakadályozandó, hogy odaégjen. Egészen addig főzöm, amíg a sütőtök és az alma péppé válik. Ízlés szerint akár botmixerrel is átdolgozható, hogy egyneműbb legyen. A végén fahéjrudat és szegfűszeget főzök bele, és belefacsarom egy kisebb citrom levét. Megkóstolom, elegendő-e a cukor, ha szükséges, adagolok még hozzá egy keveset.
A likőrt a legvégén, közvetlenül az üvegbe töltés előtt adom hozzá, ezzel már nem forralom.

Amíg a lekvár fő                                                                                  

Előkészítek néhány formás 2-3 dl-es üveget, kimosom (ha nem lennének tiszták), kiforrázom, kicsepegtetem és hagyom, hogy teljesen megszáradjanak. A fém tetőket is kifőzöm, és megszárítom egy tiszta ruhával borított tálcán. 

Amikor úgy gondolom, már megfelelően állagú dzsem, az üvegeket egy fém tepsibe állítom a fazék mellé, szélesszájú tölcsért és merőkanalat készítek elő, kiporciózom a kész dzsemet. Rászorítom a fedőt és szokásos módon száraz dunsztba teszem. 

Díszcsomagolás                                                                                        

A kihűlt üvegeket átnézem, letörölgetem, ha ragadós lenne a kifolyt lekvártól. Az ajándéknak szánt üvegek kupakjára karácsonyi mintás textilből (esetleg színes krepp-papírból) köröket vágok ki, ezt egy szál raffia, vagy más kötöző segítségével a fém tetőkre kötözöm. Készítek valamilyen címkét - akár egy régi fajta vignetta is megteszi, vagy bármilyen öntapadó címke (ívben kapható) - esetleg a kinyomtatott receptet is mellékelem - és kezdődhet is az ajándékozás. 

------------------------------------------------------------------------

Miért éppen sütőtök és alma? Erről majd később :)

... és egy kis "hulladék újrahasznosítás" - kandírozott narancshéj

Az évad étele: sütőtök

Le kell szögeznem, sokáig nem ettem sütőtököt. Talán mert egyetlen létformáját ismertem, a sütőben héjában sütött szeleteket. Hajdanán megkóstoltam, de egyáltalán nem vált a kedvencemmé. Sem édes nem volt, sem megsózni nem lehetett, nálam ez az étek szóba sem jöhetett.

Aztán a gyerekeim nyaggattak: süssünk mi is, olyan egyszerű és ők bizony nagyon szeretnének ilyet itthon is - talán valamelyik rokonnál ettek. Azzal tisztában voltam, hogy a késő őszi, tél eleji időszak értékes "gyümölcse", találnom kellett tehát olyan elkészítési módokat, ahogyan nekem is ízlik. Itt alant olvashattok pár kedvelt receptet, ahogyan én is megeszem.

Sütőtök-ital                                                                                                                       

Miután egy szép sonkatök felét a sütőbe tettem, hogy kedvezzek a gyerekeknek, a másik feléből terveztem egy ízletes és egészséges italt. Ekkoriban tettünk szert egy gyümölcscentrifugára, így alkottunk pár egyéni variációt.

A kedvencünk 1/2 kg feldarabolt sonkatök (jó a másik fajta is :) 1 közepes szál sárgarépa, 4 db közepes savanyú alma felhasználásával készült. Az almát hagytuk utoljára, és citromlével megöntöztük, hogy ne barnuljon meg. A feldarabolt hozzávalókat a centrifugába gyömöszöltük, kipréseltük. A visszamaradt rostokat vízzel átöblítettük, kinyomkodtuk és a kifacsart sűrű léhez adagoltuk. Így kaptunk 1,5 liter ivólevet, amit gyömbérporral, kevés citromlével és mézzel ízesítettünk. Használhatunk friss gyömbért is lereszelve, de ne sokat, mert a gyerekek nem szeretik csípős íze miatt. A méz helyett a sztívia (Stevia) is jó megoldás az édesítésre, de a tök és a répa is elég cukrot tartalmaz, így a többlet édesítést elhagyhatjuk.

Ez az ital valódi vitaminbomba, de nagyon tömény, inkább uzsonna vagy tízórai helyett igyuk - esetleg könnyű vacsora kiegészítéseként.

Cukkíni sülve-főve

A cukkíniról már írtam a Saláta Show-ban, de szeretném, ha megismernéd más oldaláról is. Ez a tökfélék (cucurbitae) nemzetségébe tartozó növény a mediterrán területről származik, és legfeljebb 30-40 éves múltra tekint vissza. Kiskertekben is szapora, viszonylag igénytelen növény. Akkor tesszük jól, ha minden évben más helyre vetjük.

Az utóbbi években olyannyira népszerű lett, hogy szinte mindenütt kapható, egész évben hozzájuthatunk. Ha magunk is termeljük, az utolsó darabig felhasználhatjuk: nyersen, sütve, főzve, sósan, édesen. Mivel rengeteg helyen olvashattok recepteket, főként azokat írom le, amit magam is szívesen készítek, a többit inkább felsorolom, és persze várom, hogy kiegészítsétek a listát.

Kézenfekvő, hogy cukkíniból főzeléket készítsünk, ugyanúgy, ahogyan spárgatököt szokás, legyaluljuk, és hagymás-kapros-paprikás alapra téve pároljuk, majd tejföllel habarjuk. Szintén kedvelt a rántott, vagy sörtésztában kisütött cukkíni. A felszeletelt és vegetával, vagy pici sóval előérlelt szeleteket szokásos módon lisztbe-tojásba-morzsába forgatva bő zsírban vagy olajban aranyszínűre sütjük. A másik változat szerint a lisztbe forgatott szeleteket sörtésztába mártva sütjük ki. Mindkét változathoz kínálhatunk köretet és salátát, lehet előétel vagy könnyű vacsora.

Főzz velem zöldeket :)

Nem tudtam megállni, hogy megmaradjak az én kedves salátáimnál, hiszen annyi, de annyi finom zöldség létezik, amiből pompás étkeket lehet készíteni. Levesnek, rakott és "csőben sült", kirántott vagy sörtésztába mártott változatban, főételként és köretként, sőt télire eltéve ezernyi lehetőség kínálkozik. Lépj ki velem a - különben remek - húsleves, rántott hús, pörkölt és töltött káposzta világából.

Ami a zöldségeket illeti, a Kárpát-medence ideális hely. Nálunk egyaránt megterem a hűvösebb éghajlatot is elviselő számos növény, és az enyhébb mediterrán flóra számos képviselője. Mégis kevés zöldségételt fogyasztunk, és ez inkább szokásainkból fakad. A múlt század 60-as 70-es éveiben aki csak tehette, művelt valahol egy darabka kis földet, ahol megtermelte magának, ami kellett. Hobbikertek, hétvégi telkek százain dolgozott még a városi ember is. Az emberek egymásnak adogatták a vetőmagokat, palántákat.

Aztán a 80-as évek végére ezeket a kis telkecskéket a tulajdonosok eladogatták - kiöregedtek, nem győzték erővel, a fiatalok dolgoztak, nem folytatták az idősebb nemzedék hagyományait - hamarosan zöldségek helyett paloták növekedtek ezeken a területeken, és a poros utcácskák csendjét - és porát - terepjárók zúgása verte fel, a többi kertet meg a gaz.

Tény, hogy a fejlett világ népességének nagy része túlsúlyos, mi magyarok is azok vagyunk. Tény, hogy ez részben a táplálkozási szokásainknak köszönhető (de nem a hagyományos magyar konyha ételei a bűnösek).Tény, hogy egészségesen táplálkozni nem olcsó - egyáltalán: táplálkozni nem olcsó. A "hamburger-adó" azt hiszem nem fog ezen segíteni. Hacsak az így befolyt pénzt nem költik az egészséges ételek népszerűsítésére, illetve ezek elérhetővé tételére. Attól tartok azonban, ez nem szerepel a tervek között.

Addig is, amíg átfogó program születik a magyar népesség egészségének javítására, én a magam részéről megteszem, amit tudok. Például ezzel a bloggal. Jól teszed, ha naponta ellátogatsz ide, és ötleteket merítesz. Ha naponta beiktatsz egyet-egyet a receptekből - és megírod, ízlett-e - szinte biztosan változni fog valamit az életed. Megismersz egy sor olyan növényt, amiről azt sem tudtad, hogy létezik, és ha arra is rá tudlak venni, hogy egyél belőle... azt sikernek könyvelem el.

Akkor hát tarts velem!