Hajdinapástétom vegánoknak és ínyenceknek

Ahogy többször is leszögeztem, magam nem vagyok vegán. A teljesen vegán receptjeimmel azoknak a barátaimnak szoktam kedveskedni, akik így étkeznek. Azért nem vetem meg én sem ezeket a finomságokat. A hajdina pedig sok más értékes tulajdonsága mellett gluténmentes is. Egykor sokfelé használták, kásaként, köretként, rizs helyett a hurkát is készítették vele. Ez itt egy alaprecept, amit tovább lehet variálni, ízesíteni.

Hozzávalók:                                                                                                            

200 g főtt hajdina (50 g hajdina + 150 ml víz)

60 g magkeverék (tökmag, napraforgó, szezám)

1 ek. vöröshagyma

2 db fokhagymagerezd

1 ek. mustár

1-2 tk. szójaszósz (elhagyható

olíva olaj, só, őrölt bors, őrölt kömény, majoránna, oregánó (mindegyikből csipetnyi)

Elkészítés:                                                                                                          

A hajdinát többféle módon főzhetjük, aszalhatjuk, a recept végén ezt külön megosztom veletek. Most vegyük adottnak a 200 g készre főtt hajdinát. A vöröshagymát apróra vágom, a fokhagymát szintén, és egy kevés olajon üvegesre párolom. Beleforgatom a főtt hajdinát - így nem marad semmi a serpenyőben, ez csak egy kis trükk - ezután egy mélyebb tálba, vagy aprítóba teszem.

Közben a magvakat szárazon felhevítem, így jobban érvényesül az ízük. Mozsárban vagy darálóban felaprítom, ez is a hajdinához adom, ahogy a többi ízesítőt is. Adok hozzá olíva olajat és alaposan összemixelem. Addig adagolom hozzá az olajat, míg a kívánt kenhető állagot elérem. Ezután hűtőben érlelem legalább egy napig.

Egy utolsó kóstolás, ha szükséges még adok hozzá sót, vagy egy kis mustárt, aztán mehet az asztalra. Reggelire, vacsorára, friss zöldségekkel könnyű, finom és egészséges. Hűtőben kb. 1 hétig eltartható.

A hajdina főzése:                                                                                                

Többféle hajdina kapható a boltokban. Legjobb a pörkölt változhat, a világosabb változatot főzés előtt pörkölni, pirítani kell (szárazon). Alaposan mossuk át főzés előtt, áztatni nem kell. A szemek a tömegük háromszorosának megfelelő vizet vesznek fel. Aki nem szereti a hajdina erős ízét, ezen úgy segíthetünk, ha a pörkölt hajdinát leforrázzuk, majd azonnal leöntjük róla ezt a vizet, és hideg vízben tesszük oda újra főzni. Sokkal lágyabb, kellemesebb ízt érhetünk el.

Kétféle módon is készíthetjük:

1. tegyük egy lábasba, vagy tálba a megmosott hajdinát, öntsük fel a kimért forró vízzel, enyhén sózzuk, fedjük le és tartsuk néhány órán át dunsztban, míg a szemek magukba szívják az összes vizet
2. forraljuk a kimért mennyiségű vízben forrástól számított 8-10 percen át, aztán tegyük félre, míg a szemek teljesen megduzzadnak

Az így előkészített hajdinát nemcsak pástétomnak használhatjuk, hanem lehet köret, tehetjük töltött vagy rakott ételek töltelékébe rizs helyett, és persze ízesítve kásaként is fogyaszthatjuk. 

Változatok:                                                                                                         

Az alapreceptet kiegészíthetjük további fűszerekkel, ízesítőkkel:

• ázsiai: curryvel, gyömbérrel egészítem ki a fűszereket, egy csipetnyi csípős sem árt neki
• mediterrán: paradicsompüré és friss bazsalikom, petrezselyem és zellerlevél, a hagymát elhagyom, a fokhagymát nyersen adom hozzá
• zöldséges: párolt sárgarépa, gyökér és zellergumó (beleturmixolva)
• kedvenc: sült (grillezett) paprika, kapribogyó, apróra vágott/reszelt csemegeuborka (ezekkel nem turmixolom)

Az évad étele: cékla

Jellegzetesen hazai íz, vagyis szeptembertől minden piacon megtalálható, olcsó zöldségféle a cékla. Mint sok mással, ezzel is úgy vagyunk, hogy kevéssé ismerjük a lehetőségeit, jobbára csak céklasalátaként találkoztunk vele. Ha szerencsénk volt finom, vékonyra szelt, köménnyel és reszelt tormával ízesített változatot kóstoltunk, ha nem, vastagra szelt, ecetes lében úszó, édes-savanyú "deszkákat", és a ruhánk bánta, mire sikerült megennünk.Az igazi, házi céklasaláta is helyet kap itt, de hoztam egy nagyon finom receptet, amit imádni fogsz. Előtte nézzük, mire is jó a cékla. Mert nagyon jó!

Gumója rengeteg szerves ásványi anyagot tartalmaz, mint a kalcium, magnézium, vas, foszfor és kálium. A kalcium és a magnézium nem csak a csontképzésben, de az izomműködésben is nélkülözhetetlen. Nagy mennyiségű cukrot tartalmaz, így jó energiaforrás, viszont összetételénél fogva nem emeli gyorsan a vércukorszintet.

Ha magunk termeljük, vagy megbízható helyről szerezzük be,
a levelét is használjuk fel, akár nyersen, salátának, akár
levesnek - a mángold rokona - vagy főzeléknek 

Igazán értékes anyagai akkor fejtik ki a leginkább a hatásukat, ha nyersen fogyasztjuk.Léböjtben is ajánlott fogyasztani, de téli "üdítőitalként" almával, répával, sütőtökkel keverve is finom. Salátákba hajszálvékony szeletekben vagy reszelve adhatjuk. Figyelem! Léböjthöz kizárólag biotermesztésből származó céklát szabad használni.

Gyerekkorom ízei

Abban a paradicsomi kertben, amelyet anyai nagyapám hozott létre és művelt haláláig, annyi finomság termett, hogy felsorolni is fárasztó lenne. Azért igyekszem most néhány szokásos receptet összeszedni,  mert fontos, hogy megmaradjanak legalább az emlékek, mit is ettünk régen: amit a kertünk megtermett.
Ez nem a hipermarketek világa, nem az a kínálat, amit naponta látunk az év 12 hónapjában. Milyen világ az, ahol mindig van paradicsom, tévé-paprika, dinnye, avokádó, narancs és banán?

Mi fán terem az egres?                                                         

Nevezik köszmétének, piszkének és vidékenként ki tudja még hogyan. fás szárú cserje, ál-bogyótermése van, a ribizli rokona. A fekete ribizlivel keresztezett változata a josta, mely kevésbé savanyú.

Ismét medvehagyma-szezon!

Tavaly a Salátashow blogban írtam a medvehagymáról, hiszen legértékesebb anyagaiból leginkább nyersen fogyasztva részesülhetsz. Ott arról is írtam, hogy túlságosan is felkapott lett, ezért letarolják a lelőhelyeket, tekintet nélkül arra, hogy egy év múlva lesz-e ott még valami... percemberkék gondolkodása.

A piacon járva, kedvenc zöldségesemnél felfedeztem, hogy ismét itt a medvehagyma-szezon, egy a megszokott petrezselyem és zeller-zöld mellett egy nagy edényben szép friss leveleket láttam. Mivel nehezen tudnék mostanában eljutni egy kis medvehagyma-szüretre, gondoltam, vásárolok is mindjárt egy jókora csokorral. Ilyenkor az ember már nagyon vágyik egy kis friss ízre.

Hazavittem a zsákmányt, azonnal vízbe tettem, és úgy döntöttem, másnap kitalálok valamit, talán pesztót készítek belőle, esetleg sütök egy kis csirkecombot és mellé készítek egy jó kis salátát.... az élet egy kicsit átrendezte a dolgokat, így végül krémleves lett belőle.

Medvehagyma krémleves                                                                        

Hozzávalók:
1 csokor friss medvehagyma levél
1 kis fej vöröshagyma (vagy újhagyma)
zellerszár
1,5 l alaplé vagy víz
1 ek. liszt (v. rizsliszt)
1 tojás sárgája
1 dl tejszín vagy tejföl
zsiradék
só, bors, szerecsendió

A tálaláshoz kenyér v. zsemle, reszelt sajt

Elkészítés:
A hagymát kevés zsiradékon - legjobb a vaj - megpirítom, felengedek 1-2 ek. vízzel, párolom, majd hozzáadom a zellerszárat, és rövid ideig együtt pirítom a hagymával. A tűzről levéve meghintem egy kanálnyi liszttel, felöntöm az alaplével vagy vízzel és kiforralom. Ekkor adom hozzá az összevagdalt medvehagymát és az újraforrástól számítva kb. 5 percig főzöm.

Botmixerrel pépesítem - nem kell teljesen simára aprítani - hozzáadom a sót, a borsot és a szerecsendiót és ismét kiforralom. Közben a tejszínnel (esetleg tejföllel) kiverek egy tojás sárgáját, miután leveszem a kész levest a tűzről, 1-2 perc elteltével hozzáadom a habarást. Ezzel már semmiképpen nem szabad forralni.

A tálaláshoz megpirítom a kenyérszeleteket sajtot olvasztok rá, és így adom az asztalra.

Nem hagyhatom szó nélkül                                                                                               

Amikor hazavittem, még örültem a szép csokor medvehagymának. Amikor azonban kibontottam, a csokrot ugyancsak megdöbbentem. Nem csupán levelek, de már magszárak és virágkezdemény is volt a csokor belsejében. Vagyis megint vandál módon szedték le.

Annyi cikk szól arról, hogy vigyáznunk kell, mert a medvehagyma levele összetéveszthető a gyöngyvirággal. Arról is, hogy csak a levelét szabad szedni, és csak addig, amíg a magszár és a virágkezdemény meg nem jelenik... Mégis... ez nem tudatlanság, hanem kapzsiság. Mindegy mi a következmény - esetleg az, hogy a magyar lelőhelyeken rövidesen teljesen kipusztul ez az értékes növény (Amiről egy pár éve még csak kevesen tudtak).

Valójában nem tudom, mit lehet tenni azon túl, hogy tudatosan vásárolunk, és nem hagyjuk magunkat átverni.

Sütőtök és alma - alapok a dzsemfőzéshez

Nem szeretnék tudományos értekezést írni, miféle nagyszerű hatásai vannak e két gyümölcsünknek, erről sok-sok cikk szól. Csak azt szeretném megosztani, miért választottam a saját receptemhez ezeket. Mivel annak a híve vagyok, hogy az ajándék ne drága legyen, hanem személyes, egyedi és hmmm... olcsó a maga módján, kerestem valamit. Valamit, ami megfelel ennek a kitételnek. A narancsdzsem - ami a boltok polcaink elég drága - jó ötletnek tűnt. Elkezdtem tehát "megalkotni" a magam változatát. 

Ha eddig még nem derült ki, szeretek főzni. Ez is alkotás, kreatív tevékenység, s úgy kezdődik, hogy járom a piacot, a boltokat, figyelem, milyen alapanyag ragad meg éppen. Ezekből aztán lesz valami különleges, egyszer és megismételhetetlen. Legyen az egy leves, húsétel... bármi. Most is így kezdtem. Szinte éreztem az ízt, amit szeretnék elérni, s közben tudtam: kevés cukrot szeretnék, legyen zselés, és legyen olyan szép élénk narancs színű, mint a narancs héja... legyen fűszeres, pikáns. Így döntöttem a sütőtök és az alma mellett. Mindkettő eléggé semleges, hogy az egészben végül a narancs domináljon. Mindkettő kiváló sűrítő, így nem kell zselésítő anyagot használnom a magas létartalmú narancshoz. Ugyanakkor mindkettő elég édes, így csökkenthetem a hozzá adott cukor mennyiségét. 

A recept az évek során bevált, és soha egyetlen percig sem kívántam azzal ámítani a közönségemet - hiszen nem csak a közvetlen családomban ajándékozom, de a barátaim is szívesen "rendelnek" belőle - hogy egy tisztán narancsból készült dzsemet kapnak. Aki szereti,  így szereti. (A receptet bátran vidd, próbáld ki, örömmel osztom - ha megemlíted, hol találtad, köszönöm).

Kandírozott narancshéj - ínyenc ropogtatni való "hulladékból"

Nem kizárólag a narancsdzsem készítésénél keletkezik narancshéj felesleg... Eddig sosem gondoltam rá, hogy felhasználjam, mert én magam nem rajongom érte, inkább a fűtőtestre tettem, ahol egy darabig illatozik, majd szemétre kerül. Aztán nem is vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy jó-e elfogyasztani (a vegyi kezelés miatt). 

A legjobb persze, ha mondjuk van saját narancsültetvényed, vagy ellenőrzött biotermesztésből származik a felhasznált narancs héja... Azért lássunk csak hozzá. 

Hozzávalók:                                                                                                         

narancshéj - legalább - 2-3 darab narancs teljes héja, 
                      vagy a dzsemkészítésnél visszamaradt mennyiség
cukor - térfogatra annyi, amennyi a feldolgozandó héj
víz, idő, türelem

Elkészítés:                                                                                                          

A narancsokat hámozás előtt forró vízzel alaposan lesúrolom - körömkefével - majd olyan vékonyan meghámozom (pl. hámozókéssel), hogy szinte csak a narancsszínű külső héj maradjon. Ujjnyi darabokra szabdalom és egy éjszakán át hideg vízben áztatom. Én nem használok közvetlenül klóros csapvizet, hanem lappiramissal kezelem, és ebben áztatom, majd ebben is főzöm. 

Másnap ezt a vizet leöntöm, és friss vízben egyszer felforralom az adagot, majd ezt is leöntöm róla. Ezután a kimért cukrot feloldom vízben, s melegítem. Amikor felforrt, az előkészített héjdarabokat addig főzöm, amíg üvegesek lesznek. 

Figyelem! Gyakran kell kevergetni, mert a víz elpárologhat, és az egészből narancs-karamella lesz. Biztos finom ez is, csak nem ez a cél. 

Amikor szinte áttetszőek a héjdarabok, szűrjük le - a visszamaradó szirupot használjuk ízesítésre, édesítésre, ne öntsük ki - és egy tálcára szórjunk kristálycukrot (használhatunk barna vagy nádcukrot is), hempergessük meg benne a darabokat, tegyük szellős helyre, és 1-2 nap alatt szárítsuk ki. Ezután tegyük zárható dobozba, üvegbe. 

(Megjegyzés: a tálcát érdemes folpack-kal beborítani, így nem lesz minden ragacsos)