Sütőtök és alma - alapok a dzsemfőzéshez

Nem szeretnék tudományos értekezést írni, miféle nagyszerű hatásai vannak e két gyümölcsünknek, erről sok-sok cikk szól. Csak azt szeretném megosztani, miért választottam a saját receptemhez ezeket. Mivel annak a híve vagyok, hogy az ajándék ne drága legyen, hanem személyes, egyedi és hmmm... olcsó a maga módján, kerestem valamit. Valamit, ami megfelel ennek a kitételnek. A narancsdzsem - ami a boltok polcaink elég drága - jó ötletnek tűnt. Elkezdtem tehát "megalkotni" a magam változatát. 

Ha eddig még nem derült ki, szeretek főzni. Ez is alkotás, kreatív tevékenység, s úgy kezdődik, hogy járom a piacot, a boltokat, figyelem, milyen alapanyag ragad meg éppen. Ezekből aztán lesz valami különleges, egyszer és megismételhetetlen. Legyen az egy leves, húsétel... bármi. Most is így kezdtem. Szinte éreztem az ízt, amit szeretnék elérni, s közben tudtam: kevés cukrot szeretnék, legyen zselés, és legyen olyan szép élénk narancs színű, mint a narancs héja... legyen fűszeres, pikáns. Így döntöttem a sütőtök és az alma mellett. Mindkettő eléggé semleges, hogy az egészben végül a narancs domináljon. Mindkettő kiváló sűrítő, így nem kell zselésítő anyagot használnom a magas létartalmú narancshoz. Ugyanakkor mindkettő elég édes, így csökkenthetem a hozzá adott cukor mennyiségét. 

A recept az évek során bevált, és soha egyetlen percig sem kívántam azzal ámítani a közönségemet - hiszen nem csak a közvetlen családomban ajándékozom, de a barátaim is szívesen "rendelnek" belőle - hogy egy tisztán narancsból készült dzsemet kapnak. Aki szereti,  így szereti. (A receptet bátran vidd, próbáld ki, örömmel osztom - ha megemlíted, hol találtad, köszönöm).

Kandírozott narancshéj - ínyenc ropogtatni való "hulladékból"

Nem kizárólag a narancsdzsem készítésénél keletkezik narancshéj felesleg... Eddig sosem gondoltam rá, hogy felhasználjam, mert én magam nem rajongom érte, inkább a fűtőtestre tettem, ahol egy darabig illatozik, majd szemétre kerül. Aztán nem is vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy jó-e elfogyasztani (a vegyi kezelés miatt). 

A legjobb persze, ha mondjuk van saját narancsültetvényed, vagy ellenőrzött biotermesztésből származik a felhasznált narancs héja... Azért lássunk csak hozzá. 

Hozzávalók:                                                                                                         

narancshéj - legalább - 2-3 darab narancs teljes héja, 
                      vagy a dzsemkészítésnél visszamaradt mennyiség
cukor - térfogatra annyi, amennyi a feldolgozandó héj
víz, idő, türelem

Elkészítés:                                                                                                          

A narancsokat hámozás előtt forró vízzel alaposan lesúrolom - körömkefével - majd olyan vékonyan meghámozom (pl. hámozókéssel), hogy szinte csak a narancsszínű külső héj maradjon. Ujjnyi darabokra szabdalom és egy éjszakán át hideg vízben áztatom. Én nem használok közvetlenül klóros csapvizet, hanem lappiramissal kezelem, és ebben áztatom, majd ebben is főzöm. 

Másnap ezt a vizet leöntöm, és friss vízben egyszer felforralom az adagot, majd ezt is leöntöm róla. Ezután a kimért cukrot feloldom vízben, s melegítem. Amikor felforrt, az előkészített héjdarabokat addig főzöm, amíg üvegesek lesznek. 

Figyelem! Gyakran kell kevergetni, mert a víz elpárologhat, és az egészből narancs-karamella lesz. Biztos finom ez is, csak nem ez a cél. 

Amikor szinte áttetszőek a héjdarabok, szűrjük le - a visszamaradó szirupot használjuk ízesítésre, édesítésre, ne öntsük ki - és egy tálcára szórjunk kristálycukrot (használhatunk barna vagy nádcukrot is), hempergessük meg benne a darabokat, tegyük szellős helyre, és 1-2 nap alatt szárítsuk ki. Ezután tegyük zárható dobozba, üvegbe. 

(Megjegyzés: a tálcát érdemes folpack-kal beborítani, így nem lesz minden ragacsos)

Confiture d'orange - avagy narancsdzsem a magam módján

Immár 3-4 éve a karácsony előtti készülődés része lett a házi narancsdzsem készítése. Eleinte csak a családban ajándékoztam, ma már a baráti körben is rendelnek belőle. Nem győzöm, mert igencsak munkás. De csapjunk is bele:

Hozzávalók                                                                                            

3 kg                narancs
75 dkg            sütőtök

2-3 db             nagyobb alma

25-30 dkg       cukor

fűszerek:        fahéj, szegfűszeg, citromlé, narancshéj

ínyenceknek: narancslikőr v. triple sec

Elkészítés                                                           

Először a sütőtököt készítem elő. Meghámozom és almareszelőn lereszelem. A főzőedénybe teszem, hozzáadom a cukrot és kis lángon főzni kezdem. Ezután a narancsokat forró vízben alaposan megmosom, és lereszelem néhánynak a héját (ahogyan a citromhéjat is szokás). Ezután az almákat meghámozom, és szintén lereszelem. Ezt az egészet hozzáadom a sütőtökhöz, majd egészen lassú tűzön főzöm. 

A narancsokat ezután meghámozom, félbe szedem (ha esetleg lenne magja, kiszedem), és a gerezdekre merőlegesen felaprítom, egyenesen a sütőtökös-almás keverékbe. Ha nem lenne eléggé lédús, kevés tisztított vizet adok hozzá, megakadályozandó, hogy odaégjen. Egészen addig főzöm, amíg a sütőtök és az alma péppé válik. Ízlés szerint akár botmixerrel is átdolgozható, hogy egyneműbb legyen. A végén fahéjrudat és szegfűszeget főzök bele, és belefacsarom egy kisebb citrom levét. Megkóstolom, elegendő-e a cukor, ha szükséges, adagolok még hozzá egy keveset.
A likőrt a legvégén, közvetlenül az üvegbe töltés előtt adom hozzá, ezzel már nem forralom.

Amíg a lekvár fő                                                                                  

Előkészítek néhány formás 2-3 dl-es üveget, kimosom (ha nem lennének tiszták), kiforrázom, kicsepegtetem és hagyom, hogy teljesen megszáradjanak. A fém tetőket is kifőzöm, és megszárítom egy tiszta ruhával borított tálcán. 

Amikor úgy gondolom, már megfelelően állagú dzsem, az üvegeket egy fém tepsibe állítom a fazék mellé, szélesszájú tölcsért és merőkanalat készítek elő, kiporciózom a kész dzsemet. Rászorítom a fedőt és szokásos módon száraz dunsztba teszem. 

Díszcsomagolás                                                                                        

A kihűlt üvegeket átnézem, letörölgetem, ha ragadós lenne a kifolyt lekvártól. Az ajándéknak szánt üvegek kupakjára karácsonyi mintás textilből (esetleg színes krepp-papírból) köröket vágok ki, ezt egy szál raffia, vagy más kötöző segítségével a fém tetőkre kötözöm. Készítek valamilyen címkét - akár egy régi fajta vignetta is megteszi, vagy bármilyen öntapadó címke (ívben kapható) - esetleg a kinyomtatott receptet is mellékelem - és kezdődhet is az ajándékozás. 

------------------------------------------------------------------------

Miért éppen sütőtök és alma? Erről majd később :)

... és egy kis "hulladék újrahasznosítás" - kandírozott narancshéj

Az évad étele: sütőtök

Le kell szögeznem, sokáig nem ettem sütőtököt. Talán mert egyetlen létformáját ismertem, a sütőben héjában sütött szeleteket. Hajdanán megkóstoltam, de egyáltalán nem vált a kedvencemmé. Sem édes nem volt, sem megsózni nem lehetett, nálam ez az étek szóba sem jöhetett.

Aztán a gyerekeim nyaggattak: süssünk mi is, olyan egyszerű és ők bizony nagyon szeretnének ilyet itthon is - talán valamelyik rokonnál ettek. Azzal tisztában voltam, hogy a késő őszi, tél eleji időszak értékes "gyümölcse", találnom kellett tehát olyan elkészítési módokat, ahogyan nekem is ízlik. Itt alant olvashattok pár kedvelt receptet, ahogyan én is megeszem.

Sütőtök-ital                                                                                                                       

Miután egy szép sonkatök felét a sütőbe tettem, hogy kedvezzek a gyerekeknek, a másik feléből terveztem egy ízletes és egészséges italt. Ekkoriban tettünk szert egy gyümölcscentrifugára, így alkottunk pár egyéni variációt.

A kedvencünk 1/2 kg feldarabolt sonkatök (jó a másik fajta is :) 1 közepes szál sárgarépa, 4 db közepes savanyú alma felhasználásával készült. Az almát hagytuk utoljára, és citromlével megöntöztük, hogy ne barnuljon meg. A feldarabolt hozzávalókat a centrifugába gyömöszöltük, kipréseltük. A visszamaradt rostokat vízzel átöblítettük, kinyomkodtuk és a kifacsart sűrű léhez adagoltuk. Így kaptunk 1,5 liter ivólevet, amit gyömbérporral, kevés citromlével és mézzel ízesítettünk. Használhatunk friss gyömbért is lereszelve, de ne sokat, mert a gyerekek nem szeretik csípős íze miatt. A méz helyett a sztívia (Stevia) is jó megoldás az édesítésre, de a tök és a répa is elég cukrot tartalmaz, így a többlet édesítést elhagyhatjuk.

Ez az ital valódi vitaminbomba, de nagyon tömény, inkább uzsonna vagy tízórai helyett igyuk - esetleg könnyű vacsora kiegészítéseként.